BÉTA
Irány a Sereg!- A Magyar Honvédség Karrieroldala
A Hunyadi János kibővített címere 1453-ból.
Hunyadi Jánost hadvezéri tevékenysége és az azt megkoronázó nándorfehérvári győzelme a legnagyobb magyar katonahősök közé emelte. Egész életét a nyomasztó túlerő elleni állandó harc töltötte ki, jóformán minden napja a halál árnyékában telt. Emésztő felelősséggel állt azokon a posztokon, melyre a sors állította, és mindent megtett azért, hogy népe fennmaradjon. Számos hadjáratot vezetett, és számtalan összecsapásban vett részt. Született hadvezér és harcos volt. Hadait jól szervezte, okosan vezette és nem rettent vissza az öldöklő kézitusától. Nem csoda, hogy már életében legendává vált, ami a mai napig él.
Az oszmán terjeszkedés gyorsan hadszíntérré változtatta az ország déli határait. A túlerő védekező harcot kényszerített az országra, ritka kivételt jelentettek Hunyadi János sikeres támadó hadjáratai, melyek ideig-óráig hátráltatták a török előre nyomulást. A védelmet a mozgó haderőn kívül egy Zsigmond király által kiépített, két övből álló, mélységben is tagozott végvárrendszer biztosította, mely Szörénytől Klisszáig húzódott. Legerősebb pontja Nándorfehérvár volt, melynek birtoklása döntő stratégiai jelentőséggel bírt.
Ennek a határvidéknek a legjelentősebb magyar hadvezére Hunyadi János (1395?-1456) volt, aki számtalan összecsapásban próbálta elhárítani a török fenyegetést. Az oszmán katonai erőt és fölényt jól mutatja, hogy Hunyadi mindkét olyan nagy nyílt ütközetét elveszítette – Várnánál (1444) és Rigómezőnél (1448) – melyben a szultáni sereggel állt szemben. Ugyanakkor a jól megválasztott időpontban vezetett agresszív támadó hadműveletei, megtorló akciói a korabeli Európa egyik legismertebb és legelismertebb hadvezérévé emelték.
Hunyadi János ábrázolása a Thuróczy-krónikából.
Hunyadi Jánosról sajnálatos módon egyetlen hiteles ábrázolás sem maradt fenn és személyes használati tárgya vagy fegyvere sem őrződött meg. Hunyadi megjelenéséről csak a Thuróczy-krónika tesz említést, és csak meglehetős általánosságokat ír: „A gróf úr közepes termetű volt, erős nyakú, hullámos gesztenyeszín hajú, nagy szemű, barátságos tekintetű, piros arcú, egyéb tagjaiban olyan arányos és olyan szép felépítésű, hogy ezer ember közül is meg lehetett ismerni fejedelmi személyét” . A korban legközelebb álló ábrázolás a Thuróczy-krónika 1488 március 20.-i, első, brünni kiadásában található. A fametszet nyilvánvalóan nem lehet hiteles, hiszen a metsző nem találkozhatott a hadvezérrel, a megjelenítésben csak a szövegre és saját fegyverzet ismeretére támaszkodhatott.
Udvari szpáhi teljes vértezetben.
A közhiedelemmel eltérően az oszmán-török hadsereg rendelkezett nehézlovassággal, de a harcászatukat nem nem ennek a fegyvernemnek az ütőerejére építették.
Mátyás király szobra a bautzeni Ortenburg-vár kaputornyán 1486-ból.
A források szerint közepes termetű, széles vállú, szőke hajú, megnyerő külsejű férfi volt. Ifjú korában katonái közt érezte magát legjobban, szívélyes és közvetlen volt embereivel. Ennek az lehet a magyarázata, hogy családja hagyományait követve valószínűleg mindennél nagyobbra becsülte a vitézi erényeket, maga is jó lovas, vívó, a hadimesterségeket elméletben és gyakorlatban ismerő parancsnok volt. A vakmerőségig bátor volt, többször kockáztatta életét a harcmezőn, sebesüléseket is szerzett, az életveszélyes lovagi viadalok sem maradtak ki életéből. Annak ellenére, hogy elsősorban katonának nevelték, műveltsége szerteágazó és elmélyült volt, olvasásszeretete legendássá vált.
Mátyás korabeli főúr ábrázolása a kassai Szent Erzsébet katedrális főoltáráról
(1474-77 között)
Mátyás király zsoldosseregének egyik jellegzetes katonája a lovas számszeríjász.
Mátyás zsoldosai igazi professzionális katonák voltak, a háborúból éltek a háborúnak, mindent tudtak a harc fortélyairól. Számuk az 1460-as évek második felétől gyorsan gyarapodott, kezdetben 6-8000 fő szolgált, a nyolcvanas évekre ez már felment 15-20 000-re is! Közvetlen parancsnokuk a cseh Frantisek Hag lett, egy tapasztalt veterán, aki sok győzelmet szerzett urának. A körülötte szerveződő állandó zsoldos kompánia alkotta Mátyás idegen zsoldos seregének magját, melyet a nagy hadjáratok idejére többszörösére duzzasztottak. Ezek a katonák többnyire nehéz- és könnyűgyalogosként, szekérvárak és pajzsfalak védelméből, vagyis huszita módon harcoltak, állóképességük és fegyelmezettségük sok ütközet sorsát döntötte el.
A Hunyadi János kibővített címere 1453-ból.
Hunyadi Jánost hadvezéri tevékenysége és az azt megkoronázó nándorfehérvári győzelme a legnagyobb magyar katonahősök közé emelte. Egész életét a nyomasztó túlerő elleni állandó harc töltötte ki, jóformán minden napja a halál árnyékában telt. Emésztő felelősséggel állt azokon a posztokon, melyre a sors állította, és mindent megtett azért, hogy népe fennmaradjon. Számos hadjáratot vezetett, és számtalan összecsapásban vett részt. Született hadvezér és harcos volt. Hadait jól szervezte, okosan vezette és nem rettent vissza az öldöklő kézitusától. Nem csoda, hogy már életében legendává vált, ami a mai napig él.
Az oszmán terjeszkedés gyorsan hadszíntérré változtatta az ország déli határait. A túlerő védekező harcot kényszerített az országra, ritka kivételt jelentettek Hunyadi János sikeres támadó hadjáratai, melyek ideig-óráig hátráltatták a török előre nyomulást. A védelmet a mozgó haderőn kívül egy Zsigmond király által kiépített, két övből álló, mélységben is tagozott végvárrendszer biztosította, mely Szörénytől Klisszáig húzódott. Legerősebb pontja Nándorfehérvár volt, melynek birtoklása döntő stratégiai jelentőséggel bírt.
Ennek a határvidéknek a legjelentősebb magyar hadvezére Hunyadi János (1395?-1456) volt, aki számtalan összecsapásban próbálta elhárítani a török fenyegetést. Az oszmán katonai erőt és fölényt jól mutatja, hogy Hunyadi mindkét olyan nagy nyílt ütközetét elveszítette – Várnánál (1444) és Rigómezőnél (1448) – melyben a szultáni sereggel állt szemben. Ugyanakkor a jól megválasztott időpontban vezetett agresszív támadó hadműveletei, megtorló akciói a korabeli Európa egyik legismertebb és legelismertebb hadvezérévé emelték.
Hunyadi János ábrázolása a Thuróczy-krónikából.
Hunyadi Jánosról sajnálatos módon egyetlen hiteles ábrázolás sem maradt fenn és személyes használati tárgya vagy fegyvere sem őrződött meg. Hunyadi megjelenéséről csak a Thuróczy-krónika tesz említést, és csak meglehetős általánosságokat ír: „A gróf úr közepes termetű volt, erős nyakú, hullámos gesztenyeszín hajú, nagy szemű, barátságos tekintetű, piros arcú, egyéb tagjaiban olyan arányos és olyan szép felépítésű, hogy ezer ember közül is meg lehetett ismerni fejedelmi személyét” . A korban legközelebb álló ábrázolás a Thuróczy-krónika 1488 március 20.-i, első, brünni kiadásában található. A fametszet nyilvánvalóan nem lehet hiteles, hiszen a metsző nem találkozhatott a hadvezérrel, a megjelenítésben csak a szövegre és saját fegyverzet ismeretére támaszkodhatott.
Udvari szpáhi teljes vértezetben.
A közhiedelemmel eltérően az oszmán-török hadsereg rendelkezett nehézlovassággal, de a harcászatukat nem nem ennek a fegyvernemnek az ütőerejére építették.
Mátyás király szobra a bautzeni Ortenburg-vár kaputornyán 1486-ból.
A források szerint közepes termetű, széles vállú, szőke hajú, megnyerő külsejű férfi volt. Ifjú korában katonái közt érezte magát legjobban, szívélyes és közvetlen volt embereivel. Ennek az lehet a magyarázata, hogy családja hagyományait követve valószínűleg mindennél nagyobbra becsülte a vitézi erényeket, maga is jó lovas, vívó, a hadimesterségeket elméletben és gyakorlatban ismerő parancsnok volt. A vakmerőségig bátor volt, többször kockáztatta életét a harcmezőn, sebesüléseket is szerzett, az életveszélyes lovagi viadalok sem maradtak ki életéből. Annak ellenére, hogy elsősorban katonának nevelték, műveltsége szerteágazó és elmélyült volt, olvasásszeretete legendássá vált.
Mátyás korabeli főúr ábrázolása a kassai Szent Erzsébet katedrális főoltáráról
(1474-77 között)
Mátyás király zsoldosseregének egyik jellegzetes katonája a lovas számszeríjász.
Mátyás zsoldosai igazi professzionális katonák voltak, a háborúból éltek a háborúnak, mindent tudtak a harc fortélyairól. Számuk az 1460-as évek második felétől gyorsan gyarapodott, kezdetben 6-8000 fő szolgált, a nyolcvanas évekre ez már felment 15-20 000-re is! Közvetlen parancsnokuk a cseh Frantisek Hag lett, egy tapasztalt veterán, aki sok győzelmet szerzett urának. A körülötte szerveződő állandó zsoldos kompánia alkotta Mátyás idegen zsoldos seregének magját, melyet a nagy hadjáratok idejére többszörösére duzzasztottak. Ezek a katonák többnyire nehéz- és könnyűgyalogosként, szekérvárak és pajzsfalak védelméből, vagyis huszita módon harcoltak, állóképességük és fegyelmezettségük sok ütközet sorsát döntötte el.
A jelenlegi tartózkodási helyed alapján jelenítettük meg a hozzád legközelebbi Toborzó Irodánkat, de a címre kattintva válogathatsz a többi közül is.
Maradt még kérdésed? Vagy csak megosztanád velünk gondolataidat, ötleteidet? Keress minket!
Írj üzenetet Nekünk! A kiválasztott tárgynak megfelelően továbbítjuk leveledet az illetékes Bajtársainkhoz, akik hamarosan felveszik veled a kapcsolatot!
